füle

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: fule and Füle

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fül +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfylɛ]
  • Hyphenation: fü‧le

Noun

[edit]

füle

  1. third-person singular single-possession possessive of fül
    Eláll a füle.He/she has jug ears.
    Letört a korsó füle.The handle of the jar broke.

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative füle
accusative fülét
dative fülének
instrumental fülével
causal-final füléért
translative fülévé
terminative füléig
essive-formal füleként
essive-modal füléül
inessive fülében
superessive fülén
adessive fülénél
illative fülébe
sublative fülére
allative füléhez
elative füléből
delative füléről
ablative fülétől
non-attributive
possessive - singular
füléé
non-attributive
possessive - plural
fülééi

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Plautdietsch

[edit]

Verb

[edit]

füle

  1. to rot
[edit]