hegyetlen
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
hegy (“tip, point”) + -etlen (privative suffix)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
hegyetlen (comparative hegyetlenebb, superlative leghegyetlenebb) (its comparison is rare)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hegyetlen | hegyetlenek |
| accusative | hegyetlent | hegyetleneket |
| dative | hegyetlennek | hegyetleneknek |
| instrumental | hegyetlennel | hegyetlenekkel |
| causal-final | hegyetlenért | hegyetlenekért |
| translative | hegyetlenné | hegyetlenekké |
| terminative | hegyetlenig | hegyetlenekig |
| essive-formal | hegyetlenként | hegyetlenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hegyetlenben | hegyetlenekben |
| superessive | hegyetlenen | hegyetleneken |
| adessive | hegyetlennél | hegyetleneknél |
| illative | hegyetlenbe | hegyetlenekbe |
| sublative | hegyetlenre | hegyetlenekre |
| allative | hegyetlenhez | hegyetlenekhez |
| elative | hegyetlenből | hegyetlenekből |
| delative | hegyetlenről | hegyetlenekről |
| ablative | hegyetlentől | hegyetlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
hegyetlené | hegyetleneké |
| non-attributive possessive - plural |
hegyetlenéi | hegyetlenekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- hegyetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN