időnk

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

idő +‎ -nk (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈidøːŋk]
  • Hyphenation: időnk

Noun

[edit]

időnk

  1. first-person plural single-possession possessive of idő
    Lejárt az időnk.Our time is up.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative időnk
accusative időnket
dative időnknek
instrumental időnkkel
causal-final időnkért
translative időnkké
terminative időnkig
essive-formal időnkként
essive-modal időnkül
inessive időnkben
superessive időnkön
adessive időnknél
illative időnkbe
sublative időnkre
allative időnkhöz
elative időnkből
delative időnkről
ablative időnktől
non-attributive
possessive - singular
időnké
non-attributive
possessive - plural
időnkéi