köreik

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kör +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkørɛjik]
  • Hyphenation: kö‧re‧ik

Noun

[edit]

köreik

  1. third-person plural multiple-possession possessive of kör

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köreik
accusative köreiket
dative köreiknek
instrumental köreikkel
causal-final köreikért
translative köreikké
terminative köreikig
essive-formal köreikként
essive-modal köreikül
inessive köreikben
superessive köreiken
adessive köreiknél
illative köreikbe
sublative köreikre
allative köreikhez
elative köreikből
delative köreikről
ablative köreiktől
non-attributive
possessive - singular
köreiké
non-attributive
possessive - plural
köreikéi