kedvű

Hungarian

Etymology

kedv (“mood, temper, disposition”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛdvyː]
• Hyphenation: ked‧vű
• Rhymes: -vyː

Adjective

kedvű (comparative kedvűbb, superlative legkedvűbb)

1. having a specified mood/temper/frame of mind, -spirited, -ful (can be either positive or negative)

   A szomszéd két játékos kedvű kiskutyával tért haza. ― The neighbor arrived home with two playful puppies.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kedvű	kedvűek
accusative	kedvűt	kedvűeket
dative	kedvűnek	kedvűeknek
instrumental	kedvűvel	kedvűekkel
causal-final	kedvűért	kedvűekért
translative	kedvűvé	kedvűekké
terminative	kedvűig	kedvűekig
essive-formal	kedvűként	kedvűekként
essive-modal	—	—
inessive	kedvűben	kedvűekben
superessive	kedvűn	kedvűeken
adessive	kedvűnél	kedvűeknél
illative	kedvűbe	kedvűekbe
sublative	kedvűre	kedvűekre
allative	kedvűhöz	kedvűekhez
elative	kedvűből	kedvűekből
delative	kedvűről	kedvűekről
ablative	kedvűtől	kedvűektől
non-attributive possessive - singular	kedvűé	kedvűeké
non-attributive possessive - plural	kedvűéi	kedvűekéi

Derived terms

• egykedvű
• rosszkedvű

See also

• jókedvű