kifogástalan

Hungarian

Etymology

kifogás +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkifoɡaːʃtɒlɒn]
• Hyphenation: ki‧fo‧gás‧ta‧lan

Adjective

kifogástalan (comparative kifogástalanabb, superlative legkifogástalanabb)

1. perfect, impeccable (without faults, flaws or errors)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kifogástalan	kifogástalanok
accusative	kifogástalant	kifogástalanokat
dative	kifogástalannak	kifogástalanoknak
instrumental	kifogástalannal	kifogástalanokkal
causal-final	kifogástalanért	kifogástalanokért
translative	kifogástalanná	kifogástalanokká
terminative	kifogástalanig	kifogástalanokig
essive-formal	kifogástalanként	kifogástalanokként
essive-modal	kifogástalanul	—
inessive	kifogástalanban	kifogástalanokban
superessive	kifogástalanon	kifogástalanokon
adessive	kifogástalannál	kifogástalanoknál
illative	kifogástalanba	kifogástalanokba
sublative	kifogástalanra	kifogástalanokra
allative	kifogástalanhoz	kifogástalanokhoz
elative	kifogástalanból	kifogástalanokból
delative	kifogástalanról	kifogástalanokról
ablative	kifogástalantól	kifogástalanoktól
non-attributive possessive - singular	kifogástalané	kifogástalanoké
non-attributive possessive - plural	kifogástalanéi	kifogástalanokéi

Derived terms

• kifogástalanság

 

Further reading

• kifogástalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN