munkájuk

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

munka +‎ -juk (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmuŋkaːjuk]
  • Hyphenation: mun‧ká‧juk

Noun

[edit]

munkájuk

  1. third-person plural single-possession possessive of munka

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative munkájuk
accusative munkájukat
dative munkájuknak
instrumental munkájukkal
causal-final munkájukért
translative munkájukká
terminative munkájukig
essive-formal munkájukként
essive-modal munkájukul
inessive munkájukban
superessive munkájukon
adessive munkájuknál
illative munkájukba
sublative munkájukra
allative munkájukhoz
elative munkájukból
delative munkájukról
ablative munkájuktól
non-attributive
possessive - singular
munkájuké
non-attributive
possessive - plural
munkájukéi