nyomorult

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the obsolete nyomorul (to perish, to get ruined) +‎ -t (past-participle suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲomorult]
  • Hyphenation: nyo‧mo‧rult
  • Rhymes: -ult

Adjective

[edit]

nyomorult (comparative nyomorultabb, superlative legnyomorultabb)

  1. miserable, wretched
  2. knavish, villainous

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyomorult nyomorultak
accusative nyomorultat nyomorultakat
dative nyomorultnak nyomorultaknak
instrumental nyomorulttal nyomorultakkal
causal-final nyomorultért nyomorultakért
translative nyomorulttá nyomorultakká
terminative nyomorultig nyomorultakig
essive-formal nyomorultként nyomorultakként
essive-modal nyomorultul
inessive nyomorultban nyomorultakban
superessive nyomorulton nyomorultakon
adessive nyomorultnál nyomorultaknál
illative nyomorultba nyomorultakba
sublative nyomorultra nyomorultakra
allative nyomorulthoz nyomorultakhoz
elative nyomorultból nyomorultakból
delative nyomorultról nyomorultakról
ablative nyomorulttól nyomorultaktól
non-attributive
possessive - singular
nyomorulté nyomorultaké
non-attributive
possessive - plural
nyomorultéi nyomorultakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]