plántál

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: plantal

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin plantare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈplaːntaːl]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: plán‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

plántál

  1. (transitive, archaic) to plant
    Synonyms: palántáz, ültet
  2. (transitive, archaic) to put something somewhere firmly
    Synonyms: tesz, rak, helyez, erősít
  3. (transitive, figuratively) to implant, instil, inculcate

Conjugation

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]