református

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: reformatus

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Learned borrowing from New Latin reformatus;[1] supplanted with native -átus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛformaːtuʃ]
  • Hyphenation: re‧for‧má‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

református (not comparable)

  1. Calvinist; the Reformed church in general
    Synonym: kálvinista

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular
reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural
reformátuséi reformátusokéi

Noun

[edit]

református (plural reformátusok)

  1. Calvinist (a follower of Calvinism)
    Synonym: kálvinista

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular
reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural
reformátuséi reformátusokéi
Possessive forms of református
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reformátusom reformátusaim
2nd person sing. reformátusod reformátusaid
3rd person sing. reformátusa reformátusai
1st person plural reformátusunk reformátusaink
2nd person plural reformátusotok reformátusaitok
3rd person plural reformátusuk reformátusaik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]