számnév

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szám (number) +‎ név (name)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsaːmneːv]
  • Hyphenation: szám‧név
  • Rhymes: -eːv

Noun

[edit]

számnév (plural számnevek)

  1. (grammar) numeral
    Hyponyms: sorszámnév, tőszámnév
    Coordinate terms: főnév, melléknév

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative számnév számnevek
accusative számnevet számneveket
dative számnévnek számneveknek
instrumental számnévvel számnevekkel
causal-final számnévért számnevekért
translative számnévvé számnevekké
terminative számnévig számnevekig
essive-formal számnévként számnevekként
essive-modal
inessive számnévben számnevekben
superessive számnéven számneveken
adessive számnévnél számneveknél
illative számnévbe számnevekbe
sublative számnévre számnevekre
allative számnévhez számnevekhez
elative számnévből számnevekből
delative számnévről számnevekről
ablative számnévtől számnevektől
non-attributive
possessive - singular
számnévé számneveké
non-attributive
possessive - plural
számnévéi számnevekéi
Possessive forms of számnév
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. számnevem számneveim
2nd person sing. számneved számneveid
3rd person sing. számneve számnevei
1st person plural számnevünk számneveink
2nd person plural számnevetek számneveitek
3rd person plural számnevük számneveik

See also

[edit]

Further reading

[edit]