szüleim

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szülő +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsylɛjim]
  • Hyphenation: szü‧le‧im

Noun

[edit]

szüleim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of szülő
    A szüleim aggódnak.My parents are worried.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szüleim
accusative szüleimet
dative szüleimnek
instrumental szüleimmel
causal-final szüleimért
translative szüleimmé
terminative szüleimig
essive-formal szüleimként
essive-modal szüleimül
inessive szüleimben
superessive szüleimen
adessive szüleimnél
illative szüleimbe
sublative szüleimre
allative szüleimhez
elative szüleimből
delative szüleimről
ablative szüleimtől
non-attributive
possessive - singular
szüleimé
non-attributive
possessive - plural
szüleiméi