szentségtelen

Hungarian

szentség (“sainthood”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

szentségtelen (comparative szentségtelenebb, superlative legszentségtelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentségtelen	szentségtelenek
accusative	szentségtelent	szentségteleneket
dative	szentségtelennek	szentségteleneknek
instrumental	szentségtelennel	szentségtelenekkel
causal-final	szentségtelenért	szentségtelenekért
translative	szentségtelenné	szentségtelenekké
terminative	szentségtelenig	szentségtelenekig
essive-formal	szentségtelenként	szentségtelenekként
essive-modal	szentségtelenül	—
inessive	szentségtelenben	szentségtelenekben
superessive	szentségtelenen	szentségteleneken
adessive	szentségtelennél	szentségteleneknél
illative	szentségtelenbe	szentségtelenekbe
sublative	szentségtelenre	szentségtelenekre
allative	szentségtelenhez	szentségtelenekhez
elative	szentségtelenből	szentségtelenekből
delative	szentségtelenről	szentségtelenekről
ablative	szentségtelentől	szentségtelenektől
non-attributive possessive - singular	szentségtelené	szentségteleneké
non-attributive possessive - plural	szentségtelenéi	szentségtelenekéi