tanulékony

Hungarian

Etymology

tanul (“to learn”) +‎ -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒnuleːkoɲ]
• Hyphenation: ta‧nu‧lé‧kony
• Rhymes: -oɲ

Adjective

tanulékony (comparative tanulékonyabb, superlative legtanulékonyabb)

1. (of humans or animals) teachable, docile (capable of learning easily; ready to accept instruction or direction)

   Synonyms: fogékony, okos, értelmes, intelligens, képezhető, idomítható

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tanulékony	tanulékonyak
accusative	tanulékonyat	tanulékonyakat
dative	tanulékonynak	tanulékonyaknak
instrumental	tanulékonnyal	tanulékonyakkal
causal-final	tanulékonyért	tanulékonyakért
translative	tanulékonnyá	tanulékonyakká
terminative	tanulékonyig	tanulékonyakig
essive-formal	tanulékonyként	tanulékonyakként
essive-modal	—	—
inessive	tanulékonyban	tanulékonyakban
superessive	tanulékonyon	tanulékonyakon
adessive	tanulékonynál	tanulékonyaknál
illative	tanulékonyba	tanulékonyakba
sublative	tanulékonyra	tanulékonyakra
allative	tanulékonyhoz	tanulékonyakhoz
elative	tanulékonyból	tanulékonyakból
delative	tanulékonyról	tanulékonyakról
ablative	tanulékonytól	tanulékonyaktól
non-attributive possessive - singular	tanulékonyé	tanulékonyaké
non-attributive possessive - plural	tanulékonyéi	tanulékonyakéi

Derived terms

• tanulékonyan
• tanulékonyság

 

References

• Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• tanulékony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN