telefonbetyár

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

telefon (telephone) +‎ betyár (rascal)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtɛlɛfombɛcaːr]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧be‧tyár

Noun

[edit]

telefonbetyár (plural telefonbetyárok)

  1. prank caller

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative telefonbetyár telefonbetyárok
accusative telefonbetyárt telefonbetyárokat
dative telefonbetyárnak telefonbetyároknak
instrumental telefonbetyárral telefonbetyárokkal
causal-final telefonbetyárért telefonbetyárokért
translative telefonbetyárrá telefonbetyárokká
terminative telefonbetyárig telefonbetyárokig
essive-formal telefonbetyárként telefonbetyárokként
essive-modal
inessive telefonbetyárban telefonbetyárokban
superessive telefonbetyáron telefonbetyárokon
adessive telefonbetyárnál telefonbetyároknál
illative telefonbetyárba telefonbetyárokba
sublative telefonbetyárra telefonbetyárokra
allative telefonbetyárhoz telefonbetyárokhoz
elative telefonbetyárból telefonbetyárokból
delative telefonbetyárról telefonbetyárokról
ablative telefonbetyártól telefonbetyároktól
non-attributive
possessive - singular
telefonbetyáré telefonbetyároké
non-attributive
possessive - plural
telefonbetyáréi telefonbetyárokéi
Possessive forms of telefonbetyár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonbetyárom telefonbetyárjaim
2nd person sing. telefonbetyárod telefonbetyárjaid
3rd person sing. telefonbetyárja telefonbetyárjai
1st person plural telefonbetyárunk telefonbetyárjaink
2nd person plural telefonbetyárotok telefonbetyárjaitok
3rd person plural telefonbetyárjuk telefonbetyárjaik