váromány

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

vár (to wait) +‎ -omány (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvaːromaːɲ]
  • Hyphenation: vá‧ro‧mány
  • Rhymes: -aːɲ

Noun

[edit]

váromány (plural várományok)

  1. (law) reversion (the right of succeeding to an estate or to another possession)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative váromány várományok
accusative várományt várományokat
dative várománynak várományoknak
instrumental várománnyal várományokkal
causal-final várományért várományokért
translative várománnyá várományokká
terminative várományig várományokig
essive-formal várományként várományokként
essive-modal
inessive várományban várományokban
superessive várományon várományokon
adessive várománynál várományoknál
illative várományba várományokba
sublative várományra várományokra
allative várományhoz várományokhoz
elative várományból várományokból
delative várományról várományokról
ablative várománytól várományoktól
non-attributive
possessive - singular
várományé várományoké
non-attributive
possessive - plural
várományéi várományokéi
Possessive forms of váromány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. várományom várományaim
2nd person sing. várományod várományaid
3rd person sing. várománya várományai
1st person plural várományunk várományaink
2nd person plural várományotok várományaitok
3rd person plural várományuk várományaik

Derived terms

[edit]