világotok

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

világ +‎ -otok (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvilaːɡotok]
  • Hyphenation: vi‧lá‧go‧tok

Noun

[edit]

világotok

  1. second-person plural single-possession possessive of világ

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative világotok
accusative világotokat
dative világotoknak
instrumental világotokkal
causal-final világotokért
translative világotokká
terminative világotokig
essive-formal világotokként
essive-modal világotokul
inessive világotokban
superessive világotokon
adessive világotoknál
illative világotokba
sublative világotokra
allative világotokhoz
elative világotokból
delative világotokról
ablative világotoktól
non-attributive
possessive - singular
világotoké
non-attributive
possessive - plural
világotokéi