visszaható
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Participle
[edit]visszaható
Adjective
[edit]visszaható (not comparable)
- reactive, reacting
- (grammar) reflexive
- Coordinate terms: (of verbs) tárgyas, tárgyatlan
- visszaható névmás ― reflexive pronoun
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | visszaható | visszahatók |
| accusative | visszahatót | visszahatókat |
| dative | visszahatónak | visszahatóknak |
| instrumental | visszahatóval | visszahatókkal |
| causal-final | visszahatóért | visszahatókért |
| translative | visszahatóvá | visszahatókká |
| terminative | visszahatóig | visszahatókig |
| essive-formal | visszahatóként | visszahatókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | visszahatóban | visszahatókban |
| superessive | visszahatón | visszahatókon |
| adessive | visszahatónál | visszahatóknál |
| illative | visszahatóba | visszahatókba |
| sublative | visszahatóra | visszahatókra |
| allative | visszahatóhoz | visszahatókhoz |
| elative | visszahatóból | visszahatókból |
| delative | visszahatóról | visszahatókról |
| ablative | visszahatótól | visszahatóktól |
| non-attributive possessive - singular |
visszahatóé | visszahatóké |
| non-attributive possessive - plural |
visszahatóéi | visszahatókéi |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- visszaható in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN