összeszólalkozik

Hungarian

Etymology

From össze- +‎ szólalkozik, from szólal (“to speak”) +‎ -kozik.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøsːɛsoːlɒlkozik]
• Hyphenation: ösz‧sze‧szó‧lal‧ko‧zik
• Rhymes: -ozik

Verb

összeszólalkozik

1. (intransitive, reciprocal) to have words, to quarrel, to argue, to clash

   Synonyms: összekülönbözik, összekap, összetűz, összevesz, veszekedik

Conjugation

conjugation of összeszólalkozik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkozom or összeszólalkozok	összeszólalkozol	összeszólalkozik	összeszólalkozunk	összeszólalkoztok	összeszólalkoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	összeszólalkoztam	összeszólalkoztál	összeszólalkozott	összeszólalkoztunk	összeszólalkoztatok	összeszólalkoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. össze fog szólalkozni.
	Archaic Preterit	Indef.	összeszólalkozék or összeszólalkozám	összeszólalkozál	összeszólalkoza or összeszólalkozék	összeszólalkozánk	összeszólalkozátok	összeszólalkozának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. összeszólalkozik vala, összeszólalkozott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	összeszólalkozandok (or összeszólalkozandom)	összeszólalkozandasz (or összeszólalkozandol)	összeszólalkozand (or összeszólalkozandik*)	összeszólalkozandunk	összeszólalkozandotok	összeszólalkozandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkoznék (or összeszólalkoznám)	összeszólalkoznál	összeszólalkozna (or összeszólalkoznék*)	összeszólalkoznánk	összeszólalkoznátok	összeszólalkoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. összeszólalkozott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkozzak  or összeszólalkozzam	összeszólalkozz or összeszólalkozzál	összeszólalkozzon or összeszólalkozzék	összeszólalkozzunk	összeszólalkozzatok	összeszólalkozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. összeszólalkozott légyen
Infinitive	összeszólalkozni		összeszólalkoznom	összeszólalkoznod	összeszólalkoznia	összeszólalkoznunk	összeszólalkoznotok	összeszólalkozniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	összeszólalkozás		összeszólalkozó	összeszólalkozott	―	összeszólalkozva (összeszólalkozván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólalkozik össze or össze is szólalkozik.

potential conjugation of összeszólalkozik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkozhatok (or összeszólalkozhatom)	összeszólalkozhatsz (or összeszólalkozhatol)	összeszólalkozhat (or összeszólalkozhatik)	összeszólalkozhatunk	összeszólalkozhattok	összeszólalkozhatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	összeszólalkozhattam	összeszólalkozhattál	összeszólalkozhatott	összeszólalkozhattunk	összeszólalkozhattatok	összeszólalkozhattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	összeszólalkozhaték or összeszólalkozhatám	összeszólalkozhatál	összeszólalkozhata or összeszólalkozhaték	összeszólalkozhatánk	összeszólalkozhatátok	összeszólalkozhatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. összeszólalkozhat vala, összeszólalkozhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	összeszólalkozhatandok or összeszólalkozandhatok (or összeszólalkozhatandom or összeszólalkozandhatom)	összeszólalkozhatandasz or összeszólalkozandhatsz (or összeszólalkozhatandol or összeszólalkozandhatol)	összeszólalkozhatand or összeszólalkozandhat (or összeszólalkozhatandik or összeszólalkozandhatik*)	összeszólalkozhatandunk or összeszólalkozandhatunk	összeszólalkozhatandotok or összeszólalkozandhattok	összeszólalkozhatandanak or összeszólalkozandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkozhatnék (or összeszólalkozhatnám)	összeszólalkozhatnál	összeszólalkozhatna (or összeszólalkozhatnék*)	összeszólalkozhatnánk	összeszólalkozhatnátok	összeszólalkozhatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. összeszólalkozhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	összeszólalkozhassak (or összeszólalkozhassam)	összeszólalkozhass or összeszólalkozhassál	összeszólalkozhasson (or összeszólalkozhassék)	összeszólalkozhassunk	összeszólalkozhassatok	összeszólalkozhassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. összeszólalkozhatott légyen
Inf.	(összeszólalkozhatni)		(összeszólalkozhatnom)	(összeszólalkozhatnod)	(összeszólalkozhatnia)	(összeszólalkozhatnunk)	(összeszólalkozhatnotok)	(összeszólalkozhatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(összeszólalkozhatva / összeszólalkozhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólalkozhat össze or össze is szólalkozhat.

Derived terms

• összeszólalkozás

Further reading

• összeszólalkozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN