címszavaink

Hungarian

Etymology

From the címszav- stem of címszó +‎ -aink (possessive suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmsɒvɒjiŋk]
• Hyphenation: cím‧sza‧va‧ink

Noun

címszavaink

1. first-person plural multiple-possession possessive of címszó

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	címszavaink
accusative	—	címszavainkat
dative	—	címszavainknak
instrumental	—	címszavainkkal
causal-final	—	címszavainkért
translative	—	címszavainkká
terminative	—	címszavainkig
essive-formal	—	címszavainkként
essive-modal	—	címszavainkul
inessive	—	címszavainkban
superessive	—	címszavainkon
adessive	—	címszavainknál
illative	—	címszavainkba
sublative	—	címszavainkra
allative	—	címszavainkhoz
elative	—	címszavainkból
delative	—	címszavainkról
ablative	—	címszavainktól
non-attributive possessive - singular	—	címszavainké
non-attributive possessive - plural	—	címszavainkéi