egyszerűsítés

Hungarian

Etymology

egyszerűsít (“to simplify”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛcsɛryːʃiːteːʃ]
• Hyphenation: egy‧sze‧rű‧sí‧tés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

egyszerűsítés (plural egyszerűsítések)

1. simplification (the act of simplifying)
2. (mathematics) reduction (the rewriting of an expression into a simpler form)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyszerűsítés	egyszerűsítések
accusative	egyszerűsítést	egyszerűsítéseket
dative	egyszerűsítésnek	egyszerűsítéseknek
instrumental	egyszerűsítéssel	egyszerűsítésekkel
causal-final	egyszerűsítésért	egyszerűsítésekért
translative	egyszerűsítéssé	egyszerűsítésekké
terminative	egyszerűsítésig	egyszerűsítésekig
essive-formal	egyszerűsítésként	egyszerűsítésekként
essive-modal	—	—
inessive	egyszerűsítésben	egyszerűsítésekben
superessive	egyszerűsítésen	egyszerűsítéseken
adessive	egyszerűsítésnél	egyszerűsítéseknél
illative	egyszerűsítésbe	egyszerűsítésekbe
sublative	egyszerűsítésre	egyszerűsítésekre
allative	egyszerűsítéshez	egyszerűsítésekhez
elative	egyszerűsítésből	egyszerűsítésekből
delative	egyszerűsítésről	egyszerűsítésekről
ablative	egyszerűsítéstől	egyszerűsítésektől
non-attributive possessive - singular	egyszerűsítésé	egyszerűsítéseké
non-attributive possessive - plural	egyszerűsítéséi	egyszerűsítésekéi

Possessive forms of egyszerűsítés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyszerűsítésem	egyszerűsítéseim
2nd person sing.	egyszerűsítésed	egyszerűsítéseid
3rd person sing.	egyszerűsítése	egyszerűsítései
1st person plural	egyszerűsítésünk	egyszerűsítéseink
2nd person plural	egyszerűsítésetek	egyszerűsítéseitek
3rd person plural	egyszerűsítésük	egyszerűsítéseik