erejű

Hungarian

Etymology

erő (“force, strength, power”) +‎ -jű (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrɛjyː]
• Hyphenation: ere‧jű
• Rhymes: -jyː

Adjective

erejű (not comparable)

1. of or with a specific type or degree of force, strength, or power

   nagy erejű fegyverek ― powerful weapons (literally, “weapons with great force”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	erejű	erejűek
accusative	erejűt	erejűeket
dative	erejűnek	erejűeknek
instrumental	erejűvel	erejűekkel
causal-final	erejűért	erejűekért
translative	erejűvé	erejűekké
terminative	erejűig	erejűekig
essive-formal	erejűként	erejűekként
essive-modal	—	—
inessive	erejűben	erejűekben
superessive	erejűn	erejűeken
adessive	erejűnél	erejűeknél
illative	erejűbe	erejűekbe
sublative	erejűre	erejűekre
allative	erejűhöz	erejűekhez
elative	erejűből	erejűekből
delative	erejűről	erejűekről
ablative	erejűtől	erejűektől
non-attributive possessive - singular	erejűé	erejűeké
non-attributive possessive - plural	erejűéi	erejűekéi

Derived terms

• horderejű