hiábavaló

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

hiába +‎ való

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhijaːbɒvɒloː]
  • Hyphenation: hi‧á‧ba‧va‧ló
  • Rhymes: -loː

Adjective

[edit]

hiábavaló (comparative hiábavalóbb, superlative leghiábavalóbb)

  1. useless, vain, futile
    Synonyms: céltalan, értelmetlen, hasztalan, kilátástalan

Declension

[edit]
Inflection of hiábavaló
singular plural
nominative hiábavaló hiábavalók
hiábavalóak
accusative hiábavalót hiábavalókat
hiábavalóakat
dative hiábavalónak hiábavalóknak
hiábavalóaknak
instrumental hiábavalóval hiábavalókkal
hiábavalóakkal
causal-final hiábavalóért hiábavalókért
hiábavalóakért
translative hiábavalóvá hiábavalókká
hiábavalóakká
terminative hiábavalóig hiábavalókig
hiábavalóakig
essive-formal hiábavalóként hiábavalókként
hiábavalóakként
essive-modal
inessive hiábavalóban hiábavalókban
hiábavalóakban
superessive hiábavalón hiábavalókon
hiábavalóakon
adessive hiábavalónál hiábavalóknál
hiábavalóaknál
illative hiábavalóba hiábavalókba
hiábavalóakba
sublative hiábavalóra hiábavalókra
hiábavalóakra
allative hiábavalóhoz hiábavalókhoz
hiábavalóakhoz
elative hiábavalóból hiábavalókból
hiábavalóakból
delative hiábavalóról hiábavalókról
hiábavalóakról
ablative hiábavalótól hiábavalóktól
hiábavalóaktól
non-attributive
possessive - singular
hiábavalóé hiábavalóké
hiábavalóaké
non-attributive
possessive - plural
hiábavalóéi hiábavalókéi
hiábavalóakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]