kíméletlen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kímél (to be considerate/careful about something or someone) +‎ -etlen (less, without, privative adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiːmeːlɛtlɛn]
  • Hyphenation: kí‧mé‧let‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

kíméletlen (comparative kíméletlenebb, superlative legkíméletlenebb)

  1. cruel, relentless, ruthless, pitiless (without pity or compassion; to someone: -val/-vel)
    Synonyms: durva, kegyetlen
    Mindig kíméletlen volt az embereivel.He was always ruthless to his people.
  2. cutthroat, breakneck, ruthless (ruthlessly competitive, for something: -ért)
    Kíméletlen verseny folyik a hatalomért.There is a ruthless competition for power.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kíméletlen kíméletlenek
accusative kíméletlent kíméletleneket
dative kíméletlennek kíméletleneknek
instrumental kíméletlennel kíméletlenekkel
causal-final kíméletlenért kíméletlenekért
translative kíméletlenné kíméletlenekké
terminative kíméletlenig kíméletlenekig
essive-formal kíméletlenként kíméletlenekként
essive-modal kíméletlenül
inessive kíméletlenben kíméletlenekben
superessive kíméletlenen kíméletleneken
adessive kíméletlennél kíméletleneknél
illative kíméletlenbe kíméletlenekbe
sublative kíméletlenre kíméletlenekre
allative kíméletlenhez kíméletlenekhez
elative kíméletlenből kíméletlenekből
delative kíméletlenről kíméletlenekről
ablative kíméletlentől kíméletlenektől
non-attributive
possessive - singular
kíméletlené kíméletleneké
non-attributive
possessive - plural
kíméletlenéi kíméletlenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]