koszinusz

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German Kosinus, from scientific Latin complementi sinus.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkosinus]
  • Hyphenation: ko‧szi‧nusz
  • Rhymes: -us

Noun

[edit]

koszinusz (plural koszinuszok)

  1. (trigonometry) cosine
    Coordinate terms: szinusz, tangens

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative koszinusz koszinuszok
accusative koszinuszt koszinuszokat
dative koszinusznak koszinuszoknak
instrumental koszinusszal koszinuszokkal
causal-final koszinuszért koszinuszokért
translative koszinusszá koszinuszokká
terminative koszinuszig koszinuszokig
essive-formal koszinuszként koszinuszokként
essive-modal
inessive koszinuszban koszinuszokban
superessive koszinuszon koszinuszokon
adessive koszinusznál koszinuszoknál
illative koszinuszba koszinuszokba
sublative koszinuszra koszinuszokra
allative koszinuszhoz koszinuszokhoz
elative koszinuszból koszinuszokból
delative koszinuszról koszinuszokról
ablative koszinusztól koszinuszoktól
non-attributive
possessive - singular
koszinuszé koszinuszoké
non-attributive
possessive - plural
koszinuszéi koszinuszokéi
Possessive forms of koszinusz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koszinuszom koszinuszaim
2nd person sing. koszinuszod koszinuszaid
3rd person sing. koszinusza koszinuszai
1st person plural koszinuszunk koszinuszaink
2nd person plural koszinuszotok koszinuszaitok
3rd person plural koszinuszuk koszinuszaik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN