kulminál

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German kulminieren, from French culminer, from Latin culmen, culminis. [1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkulminaːl]
  • Hyphenation: kul‧mi‧nál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

kulminál

  1. (intransitive) to culminate (to be at its peak; to reach its peak)
    Synonym: tetőzik (more common)

Conjugation

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]