mulasztás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

mulaszt +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmulɒstaːʃ]
  • Hyphenation: mu‧lasz‧tás

Noun

[edit]

mulasztás (plural mulasztások)

  1. omission, neglect (the act of neglecting to perform an action one has an obligation to do)
  2. (education) absence (failure to be present where one is expected, especially from school classes)
    Synonyms: (in school) hiányzás, (e.g. at work) távollét, (literally, “staying away”) távolmaradás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mulasztás mulasztások
accusative mulasztást mulasztásokat
dative mulasztásnak mulasztásoknak
instrumental mulasztással mulasztásokkal
causal-final mulasztásért mulasztásokért
translative mulasztássá mulasztásokká
terminative mulasztásig mulasztásokig
essive-formal mulasztásként mulasztásokként
essive-modal
inessive mulasztásban mulasztásokban
superessive mulasztáson mulasztásokon
adessive mulasztásnál mulasztásoknál
illative mulasztásba mulasztásokba
sublative mulasztásra mulasztásokra
allative mulasztáshoz mulasztásokhoz
elative mulasztásból mulasztásokból
delative mulasztásról mulasztásokról
ablative mulasztástól mulasztásoktól
non-attributive
possessive - singular
mulasztásé mulasztásoké
non-attributive
possessive - plural
mulasztáséi mulasztásokéi
Possessive forms of mulasztás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mulasztásom mulasztásaim
2nd person sing. mulasztásod mulasztásaid
3rd person sing. mulasztása mulasztásai
1st person plural mulasztásunk mulasztásaink
2nd person plural mulasztásotok mulasztásaitok
3rd person plural mulasztásuk mulasztásaik

Derived terms

[edit]
[edit]

Further reading

[edit]