növendék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Derived from the verb (to grow).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈnøvɛndeːk]
  • Hyphenation: nö‧ven‧dék
  • Rhymes: -eːk

Noun

[edit]

növendék (plural növendékek)

  1. (dated or formal) pupil, student (especially someone's private student)
    Synonyms: tanuló, diák

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative növendék növendékek
accusative növendéket növendékeket
dative növendéknek növendékeknek
instrumental növendékkel növendékekkel
causal-final növendékért növendékekért
translative növendékké növendékekké
terminative növendékig növendékekig
essive-formal növendékként növendékekként
essive-modal
inessive növendékben növendékekben
superessive növendéken növendékeken
adessive növendéknél növendékeknél
illative növendékbe növendékekbe
sublative növendékre növendékekre
allative növendékhez növendékekhez
elative növendékből növendékekből
delative növendékről növendékekről
ablative növendéktől növendékektől
non-attributive
possessive - singular
növendéké növendékeké
non-attributive
possessive - plural
növendékéi növendékekéi
Possessive forms of növendék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. növendékem növendékeim
2nd person sing. növendéked növendékeid
3rd person sing. növendéke növendékei
1st person plural növendékünk növendékeink
2nd person plural növendéketek növendékeitek
3rd person plural növendékük növendékeik

Further reading

[edit]