nyelvhelyesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyelv (language) +‎ helyesség (accuracy, correctness)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲɛlfhɛjɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: nyelv‧he‧lyes‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

nyelvhelyesség (uncountable)

  1. (linguistics) language accuracy (standard, accepted usage of language, grammatical correctness)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvhelyesség nyelvhelyességek
accusative nyelvhelyességet nyelvhelyességeket
dative nyelvhelyességnek nyelvhelyességeknek
instrumental nyelvhelyességgel nyelvhelyességekkel
causal-final nyelvhelyességért nyelvhelyességekért
translative nyelvhelyességgé nyelvhelyességekké
terminative nyelvhelyességig nyelvhelyességekig
essive-formal nyelvhelyességként nyelvhelyességekként
essive-modal
inessive nyelvhelyességben nyelvhelyességekben
superessive nyelvhelyességen nyelvhelyességeken
adessive nyelvhelyességnél nyelvhelyességeknél
illative nyelvhelyességbe nyelvhelyességekbe
sublative nyelvhelyességre nyelvhelyességekre
allative nyelvhelyességhez nyelvhelyességekhez
elative nyelvhelyességből nyelvhelyességekből
delative nyelvhelyességről nyelvhelyességekről
ablative nyelvhelyességtől nyelvhelyességektől
non-attributive
possessive - singular
nyelvhelyességé nyelvhelyességeké
non-attributive
possessive - plural
nyelvhelyességéi nyelvhelyességekéi
Possessive forms of nyelvhelyesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvhelyességem nyelvhelyességeim
2nd person sing. nyelvhelyességed nyelvhelyességeid
3rd person sing. nyelvhelyessége nyelvhelyességei
1st person plural nyelvhelyességünk nyelvhelyességeink
2nd person plural nyelvhelyességetek nyelvhelyességeitek
3rd person plural nyelvhelyességük nyelvhelyességeik

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

Further reading

[edit]