nyugtalanító

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyugtalanít +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲuktɒlɒniːtoː]
  • Hyphenation: nyug‧ta‧la‧ní‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

[edit]

nyugtalanító

  1. present participle of nyugtalanít

Adjective

[edit]

nyugtalanító (comparative nyugtalanítóbb, superlative legnyugtalanítóbb)

  1. worrying, worrisome, disquieting (causing worry or unease)
    Synonym: aggasztó

Declension

[edit]
Inflection of nyugtalanító
singular plural
nominative nyugtalanító nyugtalanítók
nyugtalanítóak
accusative nyugtalanítót nyugtalanítókat
nyugtalanítóakat
dative nyugtalanítónak nyugtalanítóknak
nyugtalanítóaknak
instrumental nyugtalanítóval nyugtalanítókkal
nyugtalanítóakkal
causal-final nyugtalanítóért nyugtalanítókért
nyugtalanítóakért
translative nyugtalanítóvá nyugtalanítókká
nyugtalanítóakká
terminative nyugtalanítóig nyugtalanítókig
nyugtalanítóakig
essive-formal nyugtalanítóként nyugtalanítókként
nyugtalanítóakként
essive-modal
inessive nyugtalanítóban nyugtalanítókban
nyugtalanítóakban
superessive nyugtalanítón nyugtalanítókon
nyugtalanítóakon
adessive nyugtalanítónál nyugtalanítóknál
nyugtalanítóaknál
illative nyugtalanítóba nyugtalanítókba
nyugtalanítóakba
sublative nyugtalanítóra nyugtalanítókra
nyugtalanítóakra
allative nyugtalanítóhoz nyugtalanítókhoz
nyugtalanítóakhoz
elative nyugtalanítóból nyugtalanítókból
nyugtalanítóakból
delative nyugtalanítóról nyugtalanítókról
nyugtalanítóakról
ablative nyugtalanítótól nyugtalanítóktól
nyugtalanítóaktól
non-attributive
possessive - singular
nyugtalanítóé nyugtalanítóké
nyugtalanítóaké
non-attributive
possessive - plural
nyugtalanítóéi nyugtalanítókéi
nyugtalanítóakéi