szófogadatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From szó +‎ fogadatlan, from fogad +‎ -atlan. Compare szót fogad (to obey, comply, chiefly of a child).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsoːfoɡɒdɒtlɒn]
  • Hyphenation: szó‧fo‧ga‧dat‧lan

Adjective

[edit]

szófogadatlan (comparative szófogadatlanabb, superlative legszófogadatlanabb)

  1. disobedient
    Synonym: engedetlen
    Antonym: szófogadó

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szófogadatlan szófogadatlanok
accusative szófogadatlant szófogadatlanokat
dative szófogadatlannak szófogadatlanoknak
instrumental szófogadatlannal szófogadatlanokkal
causal-final szófogadatlanért szófogadatlanokért
translative szófogadatlanná szófogadatlanokká
terminative szófogadatlanig szófogadatlanokig
essive-formal szófogadatlanként szófogadatlanokként
essive-modal szófogadatlanul
inessive szófogadatlanban szófogadatlanokban
superessive szófogadatlanon szófogadatlanokon
adessive szófogadatlannál szófogadatlanoknál
illative szófogadatlanba szófogadatlanokba
sublative szófogadatlanra szófogadatlanokra
allative szófogadatlanhoz szófogadatlanokhoz
elative szófogadatlanból szófogadatlanokból
delative szófogadatlanról szófogadatlanokról
ablative szófogadatlantól szófogadatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
szófogadatlané szófogadatlanoké
non-attributive
possessive - plural
szófogadatlanéi szófogadatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]