szerettei

Hungarian

Etymology

szerette (“loved one”) +‎ -i (plural possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛrɛtːɛji]
• Hyphenation: sze‧ret‧tei

Noun

szerettei

1. third-person singular multiple-possession possessive of szerette: his/her loved ones

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	szerettei
accusative	—	szeretteit
dative	—	szeretteinek
instrumental	—	szeretteivel
causal-final	—	szeretteiért
translative	—	szeretteivé
terminative	—	szeretteiig
essive-formal	—	szeretteiként
essive-modal	—	szeretteiül
inessive	—	szeretteiben
superessive	—	szerettein
adessive	—	szeretteinél
illative	—	szeretteibe
sublative	—	szeretteire
allative	—	szeretteihez
elative	—	szeretteiből
delative	—	szeretteiről
ablative	—	szeretteitől
non-attributive possessive - singular	—	szeretteié
non-attributive possessive - plural	—	szeretteiéi