tárgyai

Hungarian

Etymology

tárgy (“object”) +‎ -ai (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtaːrɟɒji]
• Hyphenation: tár‧gyai

Noun

tárgyai

1. third-person singular multiple-possession possessive of tárgy

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	tárgyai
accusative	—	tárgyait
dative	—	tárgyainak
instrumental	—	tárgyaival
causal-final	—	tárgyaiért
translative	—	tárgyaivá
terminative	—	tárgyaiig
essive-formal	—	tárgyaiként
essive-modal	—	tárgyaiul
inessive	—	tárgyaiban
superessive	—	tárgyain
adessive	—	tárgyainál
illative	—	tárgyaiba
sublative	—	tárgyaira
allative	—	tárgyaihoz
elative	—	tárgyaiból
delative	—	tárgyairól
ablative	—	tárgyaitól
non-attributive possessive - singular	—	tárgyaié
non-attributive possessive - plural	—	tárgyaiéi