tárgyi
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
tárgyi (not comparable)
- objective, factual, material
- tárgyi bizonyíték ― physical evidence
- (grammar) of or related to the (direct) object
- Coordinate terms: alanyi, állítmányi, határozói, jelzői
Declension[edit]
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tárgyi | tárgyiak |
| accusative | tárgyit | tárgyiakat |
| dative | tárgyinak | tárgyiaknak |
| instrumental | tárgyival | tárgyiakkal |
| causal-final | tárgyiért | tárgyiakért |
| translative | tárgyivá | tárgyiakká |
| terminative | tárgyiig | tárgyiakig |
| essive-formal | tárgyiként | tárgyiakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tárgyiban | tárgyiakban |
| superessive | tárgyin | tárgyiakon |
| adessive | tárgyinál | tárgyiaknál |
| illative | tárgyiba | tárgyiakba |
| sublative | tárgyira | tárgyiakra |
| allative | tárgyihoz | tárgyiakhoz |
| elative | tárgyiból | tárgyiakból |
| delative | tárgyiról | tárgyiakról |
| ablative | tárgyitól | tárgyiaktól |
| non-attributive possessive - singular |
tárgyié | tárgyiaké |
| non-attributive possessive - plural |
tárgyiéi | tárgyiakéi |
Further reading[edit]
- tárgyi in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN