telefonkártya

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

telefon (telephone) +‎ kártya (card)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtɛlɛfoŋkaːrcɒ]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧kár‧tya
  • Rhymes: -cɒ

Noun

[edit]

telefonkártya (plural telefonkártyák)

  1. (historical) phonecard, telephone card, calling card
    Coordinate terms: hívókártya, feltöltőkártya

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative telefonkártya telefonkártyák
accusative telefonkártyát telefonkártyákat
dative telefonkártyának telefonkártyáknak
instrumental telefonkártyával telefonkártyákkal
causal-final telefonkártyáért telefonkártyákért
translative telefonkártyává telefonkártyákká
terminative telefonkártyáig telefonkártyákig
essive-formal telefonkártyaként telefonkártyákként
essive-modal
inessive telefonkártyában telefonkártyákban
superessive telefonkártyán telefonkártyákon
adessive telefonkártyánál telefonkártyáknál
illative telefonkártyába telefonkártyákba
sublative telefonkártyára telefonkártyákra
allative telefonkártyához telefonkártyákhoz
elative telefonkártyából telefonkártyákból
delative telefonkártyáról telefonkártyákról
ablative telefonkártyától telefonkártyáktól
non-attributive
possessive - singular
telefonkártyáé telefonkártyáké
non-attributive
possessive - plural
telefonkártyáéi telefonkártyákéi
Possessive forms of telefonkártya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonkártyám telefonkártyáim
2nd person sing. telefonkártyád telefonkártyáid
3rd person sing. telefonkártyája telefonkártyái
1st person plural telefonkártyánk telefonkártyáink
2nd person plural telefonkártyátok telefonkártyáitok
3rd person plural telefonkártyájuk telefonkártyáik

Further reading

[edit]