zsenánt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Etymology

[edit]

From German genant, from French gênant (embarrassing), present participle of gêner (to bother, embarrass).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʒɛnaːnt]
  • Hyphenation: zse‧nánt
  • Rhymes: -aːnt

Adjective

[edit]

zsenánt (comparative zsenántabb, superlative legzsenántabb)

  1. (colloquial) embarrassing, awkward
    • 1991, Péter Esterházy, A halacska csodálatos élete[1]:
      Végezetre, hiába ódzkodott a marcona férfi, kölcsön kellett vennie a várban föllelhető(!) elnyűtt terhes ruhákat, ami azért volt zsenánt, mert ezek értelemszerűen divatjamúltak voltak.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative zsenánt zsenántak
accusative zsenántat zsenántakat
dative zsenántnak zsenántaknak
instrumental zsenánttal zsenántakkal
causal-final zsenántért zsenántakért
translative zsenánttá zsenántakká
terminative zsenántig zsenántakig
essive-formal zsenántként zsenántakként
essive-modal
inessive zsenántban zsenántakban
superessive zsenánton zsenántakon
adessive zsenántnál zsenántaknál
illative zsenántba zsenántakba
sublative zsenántra zsenántakra
allative zsenánthoz zsenántakhoz
elative zsenántból zsenántakból
delative zsenántról zsenántakról
ablative zsenánttól zsenántaktól
non-attributive
possessive - singular
zsenánté zsenántaké
non-attributive
possessive - plural
zsenántéi zsenántakéi

Synonyms

[edit]
[edit]