érettség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

érett +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːrɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: érett‧ség

Noun

[edit]

érettség (plural érettségek)

  1. maturity

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érettség érettségek
accusative érettséget érettségeket
dative érettségnek érettségeknek
instrumental érettséggel érettségekkel
causal-final érettségért érettségekért
translative érettséggé érettségekké
terminative érettségig érettségekig
essive-formal érettségként érettségekként
essive-modal
inessive érettségben érettségekben
superessive érettségen érettségeken
adessive érettségnél érettségeknél
illative érettségbe érettségekbe
sublative érettségre érettségekre
allative érettséghez érettségekhez
elative érettségből érettségekből
delative érettségről érettségekről
ablative érettségtől érettségektől
non-attributive
possessive - singular
érettségé érettségeké
non-attributive
possessive - plural
érettségéi érettségekéi
Possessive forms of érettség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érettségem érettségeim
2nd person sing. érettséged érettségeid
3rd person sing. érettsége érettségei
1st person plural érettségünk érettségeink
2nd person plural érettségetek érettségeitek
3rd person plural érettségük érettségeik

Derived terms

[edit]