bizalmatlan

Hungarian

Etymology

bizalom (“trust”) +‎ -atlan (“without, -less”, privative adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbizɒlmɒtlɒn]
• Hyphenation: bi‧zal‧mat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

bizalmatlan (comparative bizalmatlanabb, superlative legbizalmatlanabb)

1. distrustful, mistrustful, suspicious

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bizalmatlan	bizalmatlanok
accusative	bizalmatlant	bizalmatlanokat
dative	bizalmatlannak	bizalmatlanoknak
instrumental	bizalmatlannal	bizalmatlanokkal
causal-final	bizalmatlanért	bizalmatlanokért
translative	bizalmatlanná	bizalmatlanokká
terminative	bizalmatlanig	bizalmatlanokig
essive-formal	bizalmatlanként	bizalmatlanokként
essive-modal	bizalmatlanul	—
inessive	bizalmatlanban	bizalmatlanokban
superessive	bizalmatlanon	bizalmatlanokon
adessive	bizalmatlannál	bizalmatlanoknál
illative	bizalmatlanba	bizalmatlanokba
sublative	bizalmatlanra	bizalmatlanokra
allative	bizalmatlanhoz	bizalmatlanokhoz
elative	bizalmatlanból	bizalmatlanokból
delative	bizalmatlanról	bizalmatlanokról
ablative	bizalmatlantól	bizalmatlanoktól
non-attributive possessive - singular	bizalmatlané	bizalmatlanoké
non-attributive possessive - plural	bizalmatlanéi	bizalmatlanokéi

Derived terms

• bizalmatlankodik
• bizalmatlanság

 

Further reading

• bizalmatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bizalmatlan in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)