csatolás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

csatol +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒtolaːʃ]
  • Hyphenation: csa‧to‧lás

Noun

[edit]

csatolás (countable and uncountable, plural csatolások)

  1. verbal noun of csatol:
    1. (computing) attachment (the act of attaching something)
  2. (electronics) coupling (a connection between two electronic circuits such that a signal can pass between them)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csatolás csatolások
accusative csatolást csatolásokat
dative csatolásnak csatolásoknak
instrumental csatolással csatolásokkal
causal-final csatolásért csatolásokért
translative csatolássá csatolásokká
terminative csatolásig csatolásokig
essive-formal csatolásként csatolásokként
essive-modal
inessive csatolásban csatolásokban
superessive csatoláson csatolásokon
adessive csatolásnál csatolásoknál
illative csatolásba csatolásokba
sublative csatolásra csatolásokra
allative csatoláshoz csatolásokhoz
elative csatolásból csatolásokból
delative csatolásról csatolásokról
ablative csatolástól csatolásoktól
non-attributive
possessive - singular
csatolásé csatolásoké
non-attributive
possessive - plural
csatoláséi csatolásokéi
Possessive forms of csatolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csatolásom csatolásaim
2nd person sing. csatolásod csatolásaid
3rd person sing. csatolása csatolásai
1st person plural csatolásunk csatolásaink
2nd person plural csatolásotok csatolásaitok
3rd person plural csatolásuk csatolásaik
[edit]

Further reading

[edit]