elégel

Hungarian

Etymology

elég (“enough”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːɡɛl]
• Hyphenation: elé‧gel
• Rhymes: -ɛl

Verb

elégel

1. (transitive, archaic) to deem enough/sufficient; to be satisfied/content with something

   Synonyms: elegendőnek tart, megelégszik, beéri

2. (transitive, archaic) to have enough of something, to be fed up

   Synonym: megelégel

Conjugation

conjugation of elégel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	elégelek	elégelsz	elégel	elégelünk	elégeltek	elégelnek
		Def.	elégelem	elégeled	elégeli	elégeljük	elégelitek	elégelik
		2nd-p. o.	elégellek	―
	Past	Indef.	elégeltem	elégeltél	elégelt	elégeltünk	elégeltetek	elégeltek
		Def.	elégeltem	elégelted	elégelte	elégeltük	elégeltétek	elégelték
		2nd-p. o.	elégeltelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. elégelni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	elégelék	elégelél	elégele	elégelénk	elégelétek	elégelének
		Def.	elégelém	elégeléd	elégelé	elégelénk	elégelétek	elégelék
		2nd-p. o.	elégelélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elégel vala, elégelt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	elégelendek	elégelendesz	elégelend	elégelendünk	elégelendetek	elégelendenek
		Def.	elégelendem	elégelended	elégelendi	elégelendjük	elégelenditek	elégelendik
		2nd-p. o.	elégelendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	elégelnék	elégelnél	elégelne	elégelnénk	elégelnétek	elégelnének
		Def.	elégelném	elégelnéd	elégelné	elégelnénk (or elégelnők)	elégelnétek	elégelnék
		2nd-p. o.	elégelnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. elégelt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	elégeljek	elégelj or elégeljél	elégeljen	elégeljünk	elégeljetek	elégeljenek
		Def.	elégeljem	elégeld or elégeljed	elégelje	elégeljük	elégeljétek	elégeljék
		2nd-p. o.	elégeljelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. elégelt légyen
Infinitive	elégelni		elégelnem	elégelned	elégelnie	elégelnünk	elégelnetek	elégelniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	elégelés		elégelő	elégelt	elégelendő	elégelve (elégelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of elégel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	elégelhetek	elégelhetsz	elégelhet	elégelhetünk	elégelhettek	elégelhetnek
		Def.	elégelhetem	elégelheted	elégelheti	elégelhetjük	elégelhetitek	elégelhetik
		2nd-p. o.	elégelhetlek	―
	Past	Indef.	elégelhettem	elégelhettél	elégelhetett	elégelhettünk	elégelhettetek	elégelhettek
		Def.	elégelhettem	elégelhetted	elégelhette	elégelhettük	elégelhettétek	elégelhették
		2nd-p. o.	elégelhettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	elégelheték	elégelhetél	elégelhete	elégelheténk	elégelhetétek	elégelhetének
		Def.	elégelhetém	elégelhetéd	elégelheté	elégelheténk	elégelhetétek	elégelheték
		2nd-p. o.	elégelhetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. elégelhet vala, elégelhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	elégelhetendek or elégelandhatok	elégelhetendesz or elégelandhatsz	elégelhetend or elégelandhat	elégelhetendünk or elégelandhatunk	elégelhetendetek or elégelandhattok	elégelhetendenek or elégelandhatnak
		Def.	elégelhetendem or elégelandhatom	elégelhetended or elégelandhatod	elégelhetendi or elégelandhatja	elégelhetendjük or elégelandhatjuk	elégelhetenditek or elégelandhatjátok	elégelhetendik or elégelandhatják
		2nd-p. o.	elégelhetendelek or elégelandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	elégelhetnék	elégelhetnél	elégelhetne	elégelhetnénk	elégelhetnétek	elégelhetnének
		Def.	elégelhetném	elégelhetnéd	elégelhetné	elégelhetnénk (or elégelhetnők)	elégelhetnétek	elégelhetnék
		2nd-p. o.	elégelhetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. elégelhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	elégelhessek	elégelhess or elégelhessél	elégelhessen	elégelhessünk	elégelhessetek	elégelhessenek
		Def.	elégelhessem	elégelhesd or elégelhessed	elégelhesse	elégelhessük	elégelhessétek	elégelhessék
		2nd-p. o.	elégelhesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. elégelhetett légyen
Inf.	(elégelhetni)		(elégelhetnem)	(elégelhetned)	(elégelhetnie)	(elégelhetnünk)	(elégelhetnetek)	(elégelhetniük)
Positive adjective			elégelhető	Neg. adj.	elégelhetetlen	Adv. part.	(elégelhetve / elégelhetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

• megelégel

Further reading

• elégel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elégel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)