ellenállóképes

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ellenálló (resisting) +‎ képes (capable). Calque of German widerstandsfähig.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛlːɛnaːlːoːkeːpɛʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: el‧len‧ál‧ló‧ké‧pes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

[edit]

ellenállóképes (comparative ellenállóképesebb, superlative legellenállóképesebb)

  1. resilient, resistant (able to offer resistance or to withstand adverse events or impacts)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenállóképes ellenállóképesek
accusative ellenállóképeset ellenállóképeseket
dative ellenállóképesnek ellenállóképeseknek
instrumental ellenállóképessel ellenállóképesekkel
causal-final ellenállóképesért ellenállóképesekért
translative ellenállóképessé ellenállóképesekké
terminative ellenállóképesig ellenállóképesekig
essive-formal ellenállóképesként ellenállóképesekként
essive-modal
inessive ellenállóképesben ellenállóképesekben
superessive ellenállóképesen ellenállóképeseken
adessive ellenállóképesnél ellenállóképeseknél
illative ellenállóképesbe ellenállóképesekbe
sublative ellenállóképesre ellenállóképesekre
allative ellenállóképeshez ellenállóképesekhez
elative ellenállóképesből ellenállóképesekből
delative ellenállóképesről ellenállóképesekről
ablative ellenállóképestől ellenállóképesektől
non-attributive
possessive - singular
ellenállóképesé ellenállóképeseké
non-attributive
possessive - plural
ellenállóképeséi ellenállóképesekéi

Further reading

[edit]