elterelés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

elterel +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛltɛrɛleːʃ]
  • Hyphenation: el‧te‧re‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

elterelés (countable and uncountable, plural elterelések)

  1. verbal noun of elterel: distraction (the act of distracting someone or something)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elterelés elterelések
accusative elterelést eltereléseket
dative elterelésnek eltereléseknek
instrumental eltereléssel elterelésekkel
causal-final elterelésért elterelésekért
translative eltereléssé elterelésekké
terminative elterelésig elterelésekig
essive-formal elterelésként elterelésekként
essive-modal elterelésül
inessive elterelésben elterelésekben
superessive elterelésen eltereléseken
adessive elterelésnél eltereléseknél
illative elterelésbe elterelésekbe
sublative elterelésre elterelésekre
allative eltereléshez elterelésekhez
elative elterelésből elterelésekből
delative elterelésről elterelésekről
ablative eltereléstől elterelésektől
non-attributive
possessive - singular
elterelésé eltereléseké
non-attributive
possessive - plural
eltereléséi elterelésekéi
Possessive forms of elterelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elterelésem eltereléseim
2nd person sing. elterelésed eltereléseid
3rd person sing. elterelése elterelései
1st person plural elterelésünk eltereléseink
2nd person plural elterelésetek eltereléseitek
3rd person plural elterelésük eltereléseik