engesztelhetetlen

Hungarian

Etymology

engesztel +‎ -hetetlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛstɛlɦɛtɛtlɛn]
• Hyphenation: en‧gesz‧tel‧he‧tet‧len

Adjective

engesztelhetetlen (comparative engesztelhetetlenebb, superlative legengesztelhetetlenebb)

1. implacable (not able to placate or appease)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	engesztelhetetlen	engesztelhetetlenek
accusative	engesztelhetetlent	engesztelhetetleneket
dative	engesztelhetetlennek	engesztelhetetleneknek
instrumental	engesztelhetetlennel	engesztelhetetlenekkel
causal-final	engesztelhetetlenért	engesztelhetetlenekért
translative	engesztelhetetlenné	engesztelhetetlenekké
terminative	engesztelhetetlenig	engesztelhetetlenekig
essive-formal	engesztelhetetlenként	engesztelhetetlenekként
essive-modal	engesztelhetetlenül	—
inessive	engesztelhetetlenben	engesztelhetetlenekben
superessive	engesztelhetetlenen	engesztelhetetleneken
adessive	engesztelhetetlennél	engesztelhetetleneknél
illative	engesztelhetetlenbe	engesztelhetetlenekbe
sublative	engesztelhetetlenre	engesztelhetetlenekre
allative	engesztelhetetlenhez	engesztelhetetlenekhez
elative	engesztelhetetlenből	engesztelhetetlenekből
delative	engesztelhetetlenről	engesztelhetetlenekről
ablative	engesztelhetetlentől	engesztelhetetlenektől
non-attributive possessive - singular	engesztelhetetlené	engesztelhetetleneké
non-attributive possessive - plural	engesztelhetetlenéi	engesztelhetetlenekéi

Derived terms

• engesztelhetetlenség
• engesztelhetetlenül

 

Further reading

• engesztelhetetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• engesztelhetetlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)