gépészmérnök

Hungarian

Etymology

gépész (“mechanical”) +‎ mérnök (“engineer”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡeːpeːsmeːrnøk]
• Hyphenation: gé‧pész‧mér‧nök

Noun

gépészmérnök (plural gépészmérnökök)

1. mechanical engineer (a professional with a degree in mechanical engineering)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gépészmérnök	gépészmérnökök
accusative	gépészmérnököt	gépészmérnököket
dative	gépészmérnöknek	gépészmérnököknek
instrumental	gépészmérnökkel	gépészmérnökökkel
causal-final	gépészmérnökért	gépészmérnökökért
translative	gépészmérnökké	gépészmérnökökké
terminative	gépészmérnökig	gépészmérnökökig
essive-formal	gépészmérnökként	gépészmérnökökként
essive-modal	—	—
inessive	gépészmérnökben	gépészmérnökökben
superessive	gépészmérnökön	gépészmérnökökön
adessive	gépészmérnöknél	gépészmérnököknél
illative	gépészmérnökbe	gépészmérnökökbe
sublative	gépészmérnökre	gépészmérnökökre
allative	gépészmérnökhöz	gépészmérnökökhöz
elative	gépészmérnökből	gépészmérnökökből
delative	gépészmérnökről	gépészmérnökökről
ablative	gépészmérnöktől	gépészmérnököktől
non-attributive possessive - singular	gépészmérnöké	gépészmérnököké
non-attributive possessive - plural	gépészmérnökéi	gépészmérnökökéi

Possessive forms of gépészmérnök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gépészmérnököm	gépészmérnökeim
2nd person sing.	gépészmérnököd	gépészmérnökeid
3rd person sing.	gépészmérnöke	gépészmérnökei
1st person plural	gépészmérnökünk	gépészmérnökeink
2nd person plural	gépészmérnökötök	gépészmérnökeitek
3rd person plural	gépészmérnökük	gépészmérnökeik

Derived terms

• gépészmérnöki
• gépészmérnökség

 

Further reading

• gépészmérnök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN