halaszthatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

halaszt +‎ -hatatlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɒlɒsthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: ha‧laszt‧ha‧tat‧lan

Adjective

[edit]

halaszthatatlan (comparative halaszthatatlanabb, superlative leghalaszthatatlanabb)

  1. urgent, pressing, unpostponable (that cannot be postponed)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative halaszthatatlan halaszthatatlanok
accusative halaszthatatlant halaszthatatlanokat
dative halaszthatatlannak halaszthatatlanoknak
instrumental halaszthatatlannal halaszthatatlanokkal
causal-final halaszthatatlanért halaszthatatlanokért
translative halaszthatatlanná halaszthatatlanokká
terminative halaszthatatlanig halaszthatatlanokig
essive-formal halaszthatatlanként halaszthatatlanokként
essive-modal
inessive halaszthatatlanban halaszthatatlanokban
superessive halaszthatatlanon halaszthatatlanokon
adessive halaszthatatlannál halaszthatatlanoknál
illative halaszthatatlanba halaszthatatlanokba
sublative halaszthatatlanra halaszthatatlanokra
allative halaszthatatlanhoz halaszthatatlanokhoz
elative halaszthatatlanból halaszthatatlanokból
delative halaszthatatlanról halaszthatatlanokról
ablative halaszthatatlantól halaszthatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
halaszthatatlané halaszthatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
halaszthatatlanéi halaszthatatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]