hibám

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

hiba +‎ -m (my, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhibaːm]
  • Hyphenation: hi‧bám

Noun

[edit]

hibám

  1. first-person singular single-possession possessive of hiba
    Ez az én hibám.This is my fault.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hibám
accusative hibámat
dative hibámnak
instrumental hibámmal
causal-final hibámért
translative hibámmá
terminative hibámig
essive-formal hibámként
essive-modal hibámul
inessive hibámban
superessive hibámon
adessive hibámnál
illative hibámba
sublative hibámra
allative hibámhoz
elative hibámból
delative hibámról
ablative hibámtól
non-attributive
possessive - singular
hibámé
non-attributive
possessive - plural
hibáméi