időtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

időtlen (timeless) +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈidøːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: időt‧len‧ség

Noun

[edit]

időtlenség (plural időtlenségek)

  1. timelessness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative időtlenség időtlenségek
accusative időtlenséget időtlenségeket
dative időtlenségnek időtlenségeknek
instrumental időtlenséggel időtlenségekkel
causal-final időtlenségért időtlenségekért
translative időtlenséggé időtlenségekké
terminative időtlenségig időtlenségekig
essive-formal időtlenségként időtlenségekként
essive-modal
inessive időtlenségben időtlenségekben
superessive időtlenségen időtlenségeken
adessive időtlenségnél időtlenségeknél
illative időtlenségbe időtlenségekbe
sublative időtlenségre időtlenségekre
allative időtlenséghez időtlenségekhez
elative időtlenségből időtlenségekből
delative időtlenségről időtlenségekről
ablative időtlenségtől időtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
időtlenségé időtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
időtlenségéi időtlenségekéi
Possessive forms of időtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időtlenségem időtlenségeim
2nd person sing. időtlenséged időtlenségeid
3rd person sing. időtlensége időtlenségei
1st person plural időtlenségünk időtlenségeink
2nd person plural időtlenségetek időtlenségeitek
3rd person plural időtlenségük időtlenségeik