jótékony

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

(good) +‎ tékony (doer) (presumably from the t(é)- stem of tesz (to do) +‎ -ékony (inclined)). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. The noun tékony is otherwise unattested. The compound word was patterned after kártékony (harmful), as an antonym.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjoːteːkoɲ]
  • Hyphenation: jó‧té‧kony
  • Rhymes: -oɲ

Adjective

[edit]

jótékony (comparative jótékonyabb, superlative legjótékonyabb)

  1. beneficial, charitable

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative jótékony jótékonyak
accusative jótékonyt jótékonyakat
dative jótékonynak jótékonyaknak
instrumental jótékonnyal jótékonyakkal
causal-final jótékonyért jótékonyakért
translative jótékonnyá jótékonyakká
terminative jótékonyig jótékonyakig
essive-formal jótékonyként jótékonyakként
essive-modal
inessive jótékonyban jótékonyakban
superessive jótékonyon jótékonyakon
adessive jótékonynál jótékonyaknál
illative jótékonyba jótékonyakba
sublative jótékonyra jótékonyakra
allative jótékonyhoz jótékonyakhoz
elative jótékonyból jótékonyakból
delative jótékonyról jótékonyakról
ablative jótékonytól jótékonyaktól
non-attributive
possessive - singular
jótékonyé jótékonyaké
non-attributive
possessive - plural
jótékonyéi jótékonyakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ jótékony in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]