jelentése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jelentés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjɛlɛnteːʃɛ]
  • Hyphenation: je‧len‧té‧se

Noun

[edit]

jelentése

  1. third-person singular single-possession possessive of jelentés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelentése
accusative jelentését
dative jelentésének
instrumental jelentésével
causal-final jelentéséért
translative jelentésévé
terminative jelentéséig
essive-formal jelentéseként
essive-modal jelentéséül
inessive jelentésében
superessive jelentésén
adessive jelentésénél
illative jelentésébe
sublative jelentésére
allative jelentéséhez
elative jelentéséből
delative jelentéséről
ablative jelentésétől
non-attributive
possessive - singular
jelentéséé
non-attributive
possessive - plural
jelentésééi