kétéltű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

két (two) +‎ éltű (of/with … life/lives), an alternative form of élet +‎ .

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːteːltyː]
  • Hyphenation: két‧él‧tű
  • Rhymes: -tyː

Noun

[edit]

kétéltű (plural kétéltűek)

  1. amphibian (vertebrate)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kétéltű kétéltűek
accusative kétéltűt kétéltűeket
dative kétéltűnek kétéltűeknek
instrumental kétéltűvel kétéltűekkel
causal-final kétéltűért kétéltűekért
translative kétéltűvé kétéltűekké
terminative kétéltűig kétéltűekig
essive-formal kétéltűként kétéltűekként
essive-modal
inessive kétéltűben kétéltűekben
superessive kétéltűn kétéltűeken
adessive kétéltűnél kétéltűeknél
illative kétéltűbe kétéltűekbe
sublative kétéltűre kétéltűekre
allative kétéltűhöz kétéltűekhez
elative kétéltűből kétéltűekből
delative kétéltűről kétéltűekről
ablative kétéltűtől kétéltűektől
non-attributive
possessive - singular
kétéltűé kétéltűeké
non-attributive
possessive - plural
kétéltűéi kétéltűekéi
Possessive forms of kétéltű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kétéltűm kétéltűim
2nd person sing. kétéltűd kétéltűid
3rd person sing. kétéltűje kétéltűi
1st person plural kétéltűnk kétéltűink
2nd person plural kétéltűtök kétéltűitek
3rd person plural kétéltűjük kétéltűik

Further reading

[edit]